A semmitmondó álláshirdetés veszélye 

 A cég konkrét megnevezése helyett a tevékenységi kör és a vállalat jellegének meghatározása minimális tájékoztatás, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az álláshirdetésre jelentkezők némi képet kapjanak arról, egyáltalán hova adják be önéletrajzukat. Humánpolitikai szakértőnk szerint a valóban várt munkatárs megtalálása érdekében mindenképpen szükséges egy legalább pár szavas információ a valódi feladatokról.

Álláshirdetés megfogalmazására előbb-utóbb szinte mindegyik munkaadó/személyügyi munkatárs rákényszerül. Amennyiben hozzáértő személyt bíznak meg a hirdetés megszövegezésével, és a szükséges információk is rendelkezésére állnak, várhatóan minden igényt kielégítő szöveg kerül ki a kézéből. Milyen kívánalmaknak kell eleget tennie egy ilyen anyagnak?

Fontos követelmény a figyelemfelkeltés, nem szabad azonban, hogy ez legyen az egyetlen szempont. Nagyon lényeges, hogy tartalmazza mindazokat az információkat, amelyek alapján pontosan azok a jelentkezők találják meg a céget, amelyek várhatóan meg fognak felelni a betöltendő pozícióra.

A legtöbb álláshirdetés hibája a kevés információ. Mivel a munkaadók zöme nem engedheti meg magának a túl hosszú, illetve nagy helyet elfoglaló hirdetés megrendelését, ezért minél tömörebben, szűkszavúbban próbál fogalmazni. Ez nem baj, ha a tömörség lényegre törő, korrekt, egyértelmű fogalmazást jelent.

Az első, és legfontosabb információ a hirdetést feladó cég megnevezése, illetve profiljának megjelölése. Különböző, könnyen belátható okok miatt előfordulhat, hogy a cég nem szívesen adja meg nevét a hirdetésben. Annál azonban kevés ellenszenvesebb, és gyanakvást keltőbb dolog van, mint egy "Kreatív raktári dolgozót keresünk. Jelentkezni: Bp. 6789, Pf. 123." típusú hirdetés. Ez már tényleg garasoskodásnak tűnik, és a kiírójának szellemi képességeiről sem rajzol hízelgő képet.

A cég konkrét megnevezése helyett a tevékenységi kör és a vállalat jellegének meghatározása a minimális információ, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a jelentkezők némi képet kapjanak arról, egyáltalán hova adják be önéletrajzukat - és ez alapján egyetlen vezetőnek sem kell aggódnia, hogy konkurensei vagy alkalmazottai megtudják, milyen területre kíván új munkatársat felvenni.

A munkakör megnevezése természetesen nem szokott hiányozni - más kérdés, hogy nem egy esetben semmitmondó, illetve (ami szinte ugyanazt jelenti) túl tágan értelmezhető. A "kreatív munkatárs" a beírótól a marketingigazgató asszisztensén át a hirdetési üzletkötőig szinte bármi lehet, a számítógép alacsony szintű ismerője vagy többdiplomás, magas szintű nyelvismerettel rendelkező menedzserasszisztens. A kínos meglepetések, a felesleges önéletrajzok tömkelegének elkerülése, illetve a valóban várt munkatárs megtalálása érdekében a pozíció nevének megadásán túl tehát mindenképpen szükséges egy legalább pár szavas információ a feladatokról, a munkáról, esetleg a vállalati hierarchiában elfoglalt helyről (például: "a kereskedelmi osztályvezető közvetlen munkatársa", "kapcsolatot tart a beszállítókkal és a kiskereskedelmi partnerekkel").

Ezek az információk kizárólag akkor szűkíthetők, ha a munkakör neve nem egy friss "találmány", hanem mindenki számára egyértelmű feladatkört, szakmát jelöl (Például könyvelő, varrónő, matematikatanár). A cégre vonatkozó, illetve a speciális körülményeket tartalmazó adatokat azonban ilyenkor is meg kell adni.

Nem feltétlenül követelmény, de nagyon szerencsés, ha a jelentkezővel kapcsolatos elvárásokat szerepeltetik a hirdetésben. Gyakori hiba, hogy bár a feltételek, elvárt tulajdonságok, ismeretek meg vannak jelölve, a "kínáljuk" rovat kitöltetlenül maradÉ Pedig a fair play azt kívánná meg, hogy ha elmondom, mit kérek, megjelölöm azt is: mit tudok nyújtani cserébe. Javaslatom az, hogy ha pazaroltunk karaktereket a kívánalmak leírására, ne maradjunk adósak a lehetőségek ecsetelésével sem.

Az elérhetőség megjelölését gyakran pongyola módon oldják meg. Nem illő postafiókcímet megadni, de ha mégis erre kerül sor, akkor mindenképpen szerepeljen néhány információ a cégről (mint fent is említettem: a felismerhetőség lehetősége nélkül). Érdemes több jelentkezési módot is megjelölni: nem mindenkinek van e-mail címe, faxkészüléke, és az sem várható el feltétlenül a jelentkezőtől, hogy jelenlegi munkahelyükről küldjenek faxot. Lehetőség szerint telefonszámot is adjunk meg - ennek hiányában a munkakeresőnek szinte egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy érdeklődjön, megérkezett-e, és ha igen, mi lett a sorsa pályázatának. Nagyon ritka, pedig fontos elem: a kapcsolattartó személy nevének megjelölése. A vezetők általában kevés rokonszenvvel fogadják a Tisztelt Asszonyom/Uram! kezdetű leveleket. Pedig egy olyan álláshirdetés, amely nemhogy a kontaktszemély nevét nem tartalmazza, de az sem derül ki belőle, hogy az önéletrajzok milyen szervezeti egységhez érkeznek (személyzeti osztály? titkárság?, csupán ilyen jelentkezést eredményezhet.

Az sem mellékes természetesen, hogy egy önmagára igényes személy, aki egy minden szempontból kielégítő állást és munkatársakat keres, olyan hirdetésre nem is jelentkezik, amelyből alapvető fontosságú információkat sem tud kihámozni, és még egy telefonszámot, nevet sem talál, ahol pontosabb tájékoztatást kaphatna.

Forrás: Karrier.hu